Pné Juhász Mária
/Marina/
Március fényében
Üres vászonra,
neked festettem képet
tavasz könnyével.
Apró katicát,
ébredő rügy zöldjére
harsány vörössel.
Csalogány hangját ,
tavasz keblébe rejtve
fűzfák hegyére.
Hullámot, Maros
robbantott hídjainak
dicsőségére.
Égi mezőkre,
csillag-nyájat tereltem
szellőként lágyan.
Neked festettem,
Nap éget, eső szemez
melletted vagyok.
neked festettem képet
tavasz könnyével.
Apró katicát,
ébredő rügy zöldjére
harsány vörössel.
Csalogány hangját ,
tavasz keblébe rejtve
fűzfák hegyére.
Hullámot, Maros
robbantott hídjainak
dicsőségére.
Égi mezőkre,
csillag-nyájat tereltem
szellőként lágyan.
Neked festettem,
Nap éget, eső szemez
melletted vagyok.
*
Tavasz a télben
Repíti a telet
nyíladozó tavasz,
fagyot kerget bőszen
keletről a Nap.
Jég rideg bilincse
ércesen roppan,
vidulnak a kedvek
madárdal árad.
Libbenő fényekben
rügyek bomlanak,
fodros felhő kerget
hópihék közt tavaszt.
Tovatűnt éjjelek
csöndes világa,
illatok közt remeg
boldogság várában.
nyíladozó tavasz,
fagyot kerget bőszen
keletről a Nap.
Jég rideg bilincse
ércesen roppan,
vidulnak a kedvek
madárdal árad.
Libbenő fényekben
rügyek bomlanak,
fodros felhő kerget
hópihék közt tavaszt.
Tovatűnt éjjelek
csöndes világa,
illatok közt remeg
boldogság várában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése