Turza Sándor - Tavasz

Turza Sándor

Tavasz

Csontkezű fák alatt hallgat a tavalyi levél
felhőkkel játszik bújócskát a szél
Ritkás bokrok között leselkedik a vad
az avarszőnyeg itt-ott már szakad.

Az idővel berzenkedik a hóvirág
nap fényével ismerkednek az ibolyák
Föld kérgét vágja a fű
megmozdul a dermedt lótetű.

Csak egy rigópár figyel a neszre
hallgatják egymás néma énekét
nászukban keresve a költés idejét.

A csontkezű fák bőre megszakad
zöld szemek néznek a rideg világra
eső cseppen, az öreg szomjas álma.

Nem riad már vissza, talán csipkézi még a dér
de a domb oldalán szalmabábukban ég a tél
Nem ijeszt, újat remél
A köd kabátja alatt megcsillan a nap arca
benne ragyog az újjászületés harca.