Jóni Barna - Örvény és ibolya

Jóni Barna

Örvény és ibolya

Örvénylő ciklont szűrt fény jár át,
homály-ködön átdereng a múlt.
Szédült varázs, tettet színlelést.
Pogány öröm. Szemet szikra gyújt.
Jöjj, ünnepelj fennen pártütő!
Csodát ó, ne várj, rebellis szűz,
ki óvna, érted ma nem jön el!
Jótevőd e bárgyú szolga nép,
vagy lennél tán makacs-éber őr?
Semmi barbár esketés, harag.
Csak csendesült kitárulkozás.
Hallgatnak a bűnös istenek;
Harcolj, ne ölj! Óvd az életet!
A fej: csorbult, kongó érc-fazék.
Háborog a józan ész, nemes
szóra vár a kettészakadt szív.
Ezt megélni mindig őrület!
Nincs más kiút, remény? Átok van,
ima, rettegés? Óvod magad,
mint egy szerény kis pisla-virág.
Létednek e földön nincs hona.
Lapulsz, remegsz, simulsz, akár egy
csendes-szavú apró ibolya...