Kandrács Róza
Bűn és bűnhődés
Hazudtak a betűid a
hófehér papíron.
Hazug volt a kedves,
szép szó.
Vérpiros ajkadon.
Hazudott a szíved, lelked,
megfizettél érte.
Isten tudta mi a vétked,
felemelt az égbe.
Csillagok közt kóborolva,
rá gondolsz a múltra.
Van valahol lenn a földön,
ki ott maradt sírva.
Vissza jönnél, jóvá tennél,
minden fájó évet.
De már késő,
eltemettem minden szép emléked.
Talán majd egy más világba,
megpihen a szíved.
hófehér papíron.
Hazug volt a kedves,
szép szó.
Vérpiros ajkadon.
Hazudott a szíved, lelked,
megfizettél érte.
Isten tudta mi a vétked,
felemelt az égbe.
Csillagok közt kóborolva,
rá gondolsz a múltra.
Van valahol lenn a földön,
ki ott maradt sírva.
Vissza jönnél, jóvá tennél,
minden fájó évet.
De már késő,
eltemettem minden szép emléked.
Talán majd egy más világba,
megpihen a szíved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése