Lesznai Anna - Szerelmes vers

Lesznai Anna

Szerelmes vers

Hiába hiába mondom: “Lesznai Anna
Több szerelmes verset nem ir" -
Minden papir el van büvölve,
Titkos irással,
S ha örömmel vagy sirással rácsöppen kezem,
Felgyullad rajta a te képed mása.
Néha haragszom hogy az egész mindenség
Számomra egy csók gyürüjébe szorult,
Hisz tágléptü bátor vándor voltam,
Utam mindenik fája más más szinnel borult rám:
De lám sorsom seregei mind hozzád boldogultak,
Mint a szentek kik az Ur arcát pillantva megvakultak.
Büntetés ez - vagy megváltó csuda?
Nem tudom - de tudom te viszel el oda
Hová az egy-utam elküldetett:
Mert kezed és kezem közt nincs hézag ha érintesz,
Én mindig tudom mit akarsz ha intesz,
Mert eleven élet, nem holt határ jár köztünk.
Két boldog meteor olyan édesded jól összeütköztünk
Hogy egybeolvadván helyreütöttük az ős-bünt,
Az elszakadást.
Igaz - nem mást - csak szegény magunkat tüzeltük egybe,
De ki tudhassa az ilyen kis szerelmi zsarátnok melegén
Nem ég-e el egy nagy rőzse ősi átok!
S itt is, ott is, füben, fában, csillagban, szivben,
Felcsillannak boldog barátok.