Margot - Csalfa tél

Margot

Csalfa tél

Te csalfa tél!
Szél ujjaiddal itt furulyázol
A megbabonázott
Bokrok között.
Csalárdabb vagy,
Mint a szeszélyes,
Bolondos április,
Mert helyedbe
Tavasz költözött.
Megcsavarod
A felhő orrát,
Had szórja könnyét
Az elvarázsolt tájra,
Majd gondolsz egyet,
S nehéz, sűrű ködöt
Aggatsz a rügyet
Bontott fákra.
Becsapva előcsalod
A virágot a fényre,
Majd hófellegek
Tolldunyháját
Küldöd fel az égre.

Ma, vörös lett az alkony,
Reggelre nagyot fagyott,
A bimbózó élet mind halott!
S te bolondos tél,
Talán már magad is bánod,
Hogy pár napra becsaptad
Az egész világot!