Tóth Roland - Esőben

Tóth Roland

Esőben

Egyszer úgy is eláll az eső,
mosolyra nyílnak
a csücsörítő tulipánok,
görnyedt hátú bokrok,
majd a földre szórják
könny-terheik.
Útszéli szegélyekben, fázósan
lilulnak a pázsitviolák
és fűbe bókoló nárciszok
csókolják a szél lábnyomát.
Néhol lágyan homorú a táj,
remegő levél-tenyerekkel,
zöld kelyhekbe gyűjti
az élet, a csodás italát.

Egyszer úgy is eláll az eső,
domború ívet rajzol
a cikázó fény,
köddé hasítja a vízcseppeket,
szél-seprűvel takarítja
a fázós, szomorkás ligeteket.
Rózsaszín szirmokba bújt
koszorúslányok,
már készülnek a menyegzőre,
tavasz és a nyár kel egybe,
a felejthetetlen nászút
majd őszig tart,
mikor bús szelek forgatják,
a felázott, lakodalmas avart.