Nagy Csaba /Gyémánt/ - Szemed fényében; - Leírhatatlan

Nagy Csaba /Gyémánt/

Szemed fényében

Leírhatatlan

Leírhatatlan.
Nem lehet a szépet
csak úgy jellemezni,
ahogy a napkeltét
nyíló márciusban.
Azért betölt az a kellemes,
mely arcod bársonyát
rózsaszín pompában
itatja át
lágyan,
akár a rétet
egy májusi alkony
elterült fénye.
Szótlanságunktól
hallgatott az ég is,
de legbelül,
az a leírhatatlan
mellkasi lüktetés
az enyhe február
vágtató csendjében
csókokra hívott.
Nem kell
többé mondd,
boldoggá tesz így is,
hogy érzem boldogságod.