Nagy István Attila
Bezárul
Mint amikor bezárul a
lélek,
s nincsenek szavak a feltámadásra,
visszhangtalan a lélek,
mint a nyugodtan hullámzó tenger,
úgy nézem, ami hátra lehet még,
se befelé, se kifelé nem figyelve.
Túl vagyok minden filozófián,
már magamban se csalódhatok,
pedig rémlik valami,
mintha akartam volna valamit,
amitől megborzong az ember,
ha a teljesülésre gondol.
Mi lehetett?
Egy álom volt talán,
sötét erdőben bolyongtam,
s már majdnem kiértem,
amikor fölébredtem.
s nincsenek szavak a feltámadásra,
visszhangtalan a lélek,
mint a nyugodtan hullámzó tenger,
úgy nézem, ami hátra lehet még,
se befelé, se kifelé nem figyelve.
Túl vagyok minden filozófián,
már magamban se csalódhatok,
pedig rémlik valami,
mintha akartam volna valamit,
amitől megborzong az ember,
ha a teljesülésre gondol.
Mi lehetett?
Egy álom volt talán,
sötét erdőben bolyongtam,
s már majdnem kiértem,
amikor fölébredtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése