Szeles Csabáné
Magányom szegletén
(volt kollégám kérésére íródott)
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok.
Ólomsúlyként nyomja lelkemet az érzés,
Csalódás könnye ég arcomon, kifejezéstelen a nézés.
Erőm fogytán, s üveges szemmel nézem, énem,
Utolsó esélyt kaptam én-e földi létben,
Vergődő hajómon vitorlám megfeszül,
Vihar verte tegnapok hangja, békében megül.
Hajótörött létem hintázik az éjben,
Beletörődni sorsomba most, hogyan is kéne?
Megszólal egy hang, ott mélyen belül,
Ember mondd, életed mennyibe is kerül?
Remény lángja lobog, nem hagy veszni végre,
Halk fohászom száll majd, kéklő messzeségbe.
Megfagy a szó ajkaimon, dermesztően sajog.
Hullámok közt vergődve mondd hová juthatok?
Haldoklik a remény, fogaim közt vacog,
Kicsúszik lábam alól a talaj, de el nem futhatok.
Ólomsúlyként nyomja lelkemet az érzés,
Csalódás könnye ég arcomon, kifejezéstelen a nézés.
Erőm fogytán, s üveges szemmel nézem, énem,
Utolsó esélyt kaptam én-e földi létben,
Vergődő hajómon vitorlám megfeszül,
Vihar verte tegnapok hangja, békében megül.
Hajótörött létem hintázik az éjben,
Beletörődni sorsomba most, hogyan is kéne?
Megszólal egy hang, ott mélyen belül,
Ember mondd, életed mennyibe is kerül?
Remény lángja lobog, nem hagy veszni végre,
Halk fohászom száll majd, kéklő messzeségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése