Szalay László - Mélyülő

Szalay László

Mélyülő 

Mélyülő csendben
Magányommá nő
A tegnapi árnyék
Megkövült
Rendben
Érkezik a múlt
Szaggatott létezésem
Dallama
Kérlellek
Hajnalokon
Ébredésimben
Fájsz még
Visszafordulna
Minden
A lépések nesze
Idő-féltő
Indulás valami
Jobb dereng a
Nem-is-tudom-merre
Kapuja fölötti
Diadalív horizontján
Sivatag, hol meg fázós
Nyárfaleveles tajték
Tükröz mulandóságom
Repedt, homályos
Ablaküvege sarkán
Ki vagyok, s lehetnék
Ha értő érintésed
Fagy-lehelete
Nem tapadna homlokom
Zúgó emlékfolyamának
Együgyű látomásán
Kötődésem
Zavar-láncszem
Egy pszichológiává
Nyűtt, rímtelen világ
Rózsafüzér gondolatán
Csak most
Csak ma
Csak még
És ez így megy
Nemléted történeteinek
Olajfoltos járdáján
Elhagyott város
Ki újratalálásodért
Néma kútba kiált