Vadrózsa
Nyári zápor
Ballagok az úton, a
gondolataim fura játékot játszanak velem. A lágy szellő hajfürtjeim között
bújócskázik. A sötétlő fellegek még csendesen figyelnek. Figyel a hold, a
pislákoló csillagok. Fehér ruhám felkapja a feltámadó szél, és táncot jár vele.
Testem lehűti a hűvös fuvallat, érintése finom simogatás. Érzem, a nyári zápor
itt van a közelben, illatát beszívom. Az esőcseppek szaporázva futnak végig
barna bőrömön. Cirógat a hidegcseppek simogatása. Legördülnek arcomról az
átlátszó gyöngyszemek, végig siklanak mellemen, és rohannak lefelé. Annyira
gyorsak, hogy testem minden része beleremeg. Gyors játékuk felfrissítik izzó
bőröm. Izzás, és csillapodás. Ezt érzem. Hajamba túrok, az összefonódó
hajszálaim között szinte megtapadnak finom ujjaim. Végig simítom kezem arcomon,
ujjam bársonyos ajkamról törli le a cseppeket. De szomjazom, a hűsítő vízre.
Meg is ízlelem.
Közben gondolatomban ez jár: Miért nem TE vagy a nyári zápor?
Közben gondolatomban ez jár: Miért nem TE vagy a nyári zápor?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése