.kaktusz
Hétköznapi ember
múzsája
Tudod, arra
gondoltam,
talán nem csak a
költőknek,
a művészeknek,
a nagyot alkotóknak
van múzsájuk,
hanem a hétköznapi
embereknek is,
nekik hétköznapi
múzsájuk van,
mikor ketten
megszeretik egymást,
sokszor nem is azt a
másikat,
hanem a beleképzelt
tulajdonságokat szeretik,
nekik kedves
tulajdonságokat,
azt táplálják, nem a
valódit,
szeretetet tükröz a
szem,
de nem a másik
szeretetét,
hanem a belé ültetett
erényekét,
s ő elhiszi,
mert a jót olyan jó
elhinni,
pedig az a virág nem
is az övé,
az csak egy képzelt
mag képzelt virága,
nem hozzá tartozik,
mégis, a nem neki
való talajban
elkezd virágozni,
de ha egyszer kifárad
a szem,
nincs többé hatalma a
másik felett,
akkor ő visszazuhan
oda,
ahonnan valaha
elindult,
jön a kiábrándulás,
pedig nem történt
más,
nem volt semmi
becsapás,
csak a múzsa halt
meg,
csak annyi,
hogy nincs újabb
költemény,
a költő nem költő
már,
a különlegessé emelt
nem lesz többé
különleges,
talán, ha nem illúzió
lett volna,
talán, ha ott az út
elején,
valaki önmagáért
szereti meg,
a szárnya is
kinőhetett volna,
így szegénynek
csak a képzelt
szárnya tört
apró darabokra.
2008.febr. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése