Adamecz László - A magányosok éjszakája

Adamecz László

A magányosok éjszakája

Éjszakába szállt sóhajok,
rég veszett síró óhajok,
oly messze vagytok ti tőlem,
mégis szívemben átélem.

Kemény évek, örök vágyak,
pár nélküli hideg ágyak,
volt, siratod, nincs, kutatod,
társ nélküli éjben matatod.

Ó sorsunk, keserv a magány,
kevés köztünk már a vagány,
mindennapok sajnos telnek,
örömöt kevesen lelnek.

S jön a remény hajnala,
szól szívednek vágydala,
ölelve legyél, szeretve már,
legyen társad ki haza vár.