Zsiga Lajos - "fordított kánon..."

Zsiga Lajos

„fordított kánon…”

lélek gondolája a hegedű vonója az evező
testén kifeszített húrok a hullámzó lagúnák
tarka pillangók kergetőznek a húrok között  
míg a mester átfutja a kirakott partitúrát  
az ítéletre váró csend bénít mindent meg  
karmester pálcája mint penge magasba fenn  
jelszóra várva en garde’ s kettévágja a csendet  
feltépi a hangszerek némaságot tűrő ajkait  
mint medret nem tűrő ár a hang szabadon száll  
átölelve rongyos koldust díszes koronás királyt  
könnyre fakasztva idős asszonyt s fiatal lányt  
„fordított kánon” sír a hegedű kifeszített húrján  
lelkem mélyén remeg a dallam annyira fáj  
átjárja sejtjeim molekuláit mint univerzumot  
egy elszabadult mérhetetlen spirál hurrikán  
feltépi az emlékek fájó sebeit ezzel újra gyógyít  
s a végén ünnepre hív egy elképzelt románc