Maszong József
Az eső a tanú
Bőröm alá is bebújt
ez a fránya eső,
miközben az utca
kövét koptatom,
sietve a tócsákat
kerülgetem,
cipőm sarka, s szívem
együtt kopog..
Lépteim csak
gondolataim előzik,
mert mikor is volt,
hogy láttalak?
Igen,- akkor nem
borongott és esett,
hét ágával minket a
nap cirógatott.
A padra is emlékszem
ott parkban,
a hársfa lombjának
hűs árnyékában
mondtuk százszor,
ezerszer azt a szót,
de csitt most más
kell,- a csók...
És fogadtuk esküvel,
szívből igazán,
nem válunk el, bármi
jönne eztán,
de a sors másként
rendelkezett,
téged jobbra, engem
balra térített..
Most, hogy az utca
kövét újból koptatom,
esőfüggönyön át az
emlékekben kutatok.
A jó öreg hárs sincs,
már rég kivágták,
a pad helyén pedig
egy ház áll.
Te visszajöttél, itt
bérelsz lakást,
most ott vársz, hogy
újra lássál.
eddig jutottam gondolatban,
mikor felnéztem
hozzád,- az ablakodra..
Ott állsz az ablak
mögött, égő szemmel
látom: libben a függöny résnyire,
te kezeddel könnyedén
jelzel,
én esernyőmet
megemelve intek feléd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése