Balogh Bea /Heaven/
A csend húrjain
A tájra húzta szatén
paplanját az éj,
A sötétben már csak néhány tücsök zenél.
A nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
Éteri szimfónia száll ablakomhoz.
Nyugovóra tér ma is a fáradt világ,
Karonülő termést dédelgetnek a fák.
Kigyúló égitestek csöndben figyelnek,
Feltűnéstelenül, titkon útra kelnek.
Álmából ébred a gyöngyarcú Holdleány,
Mezei nyulat takar a búzakalász.
Nesztelenül fürkészik az őrszem bagoly,
Odvából két apró szempár fénye ragyog.
Ki betekintett a csillagok sátorába,
Hivatalos a Vénusz lakodalmába,
Unikornis árnyak égbolt felé szállnak,
Jégkék sörényükkel..örömtáncot járnak.
A tájra húzta szatén paplanját az éj,
S a sötétben már a tücsök sem zenél.
A nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
Éteri szimfónia száll ablakomhoz.
A sötétben már csak néhány tücsök zenél.
A nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
Éteri szimfónia száll ablakomhoz.
Nyugovóra tér ma is a fáradt világ,
Karonülő termést dédelgetnek a fák.
Kigyúló égitestek csöndben figyelnek,
Feltűnéstelenül, titkon útra kelnek.
Álmából ébred a gyöngyarcú Holdleány,
Mezei nyulat takar a búzakalász.
Nesztelenül fürkészik az őrszem bagoly,
Odvából két apró szempár fénye ragyog.
Ki betekintett a csillagok sátorába,
Hivatalos a Vénusz lakodalmába,
Unikornis árnyak égbolt felé szállnak,
Jégkék sörényükkel..örömtáncot járnak.
A tájra húzta szatén paplanját az éj,
S a sötétben már a tücsök sem zenél.
A nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
Éteri szimfónia száll ablakomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése