Kaffka Margit
Ternizák
Követlek, mint a nap
fényét az árny,
Mint bús Echo Nárcist
sirván követte;
Szivem vére hull kis
lábad nyomán.
S mint Afrodité szent
léptén, megette
Biborrá vált a rózsa,
melyre hágott,
Mikor szerelmes szép
ifját kereste.
Úgy fátyolozza gyász
e szép világot, -
Hol én futok fehér
lábad nyomán, -
Reménytelen, - mint
fény után az árny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése