Kamarás Klára
Utolsó esti dal
Mikor még elmondhattunk
volna minden szépet,
nem mondtuk ki, ami szívünkben égett,
hogy egymás nélkül nem élet az élet...
Talán éretlenek voltunk a szerelemre,
hiába nézett szem a szembe,
csak vártuk, hogy a másik mondja, kezdje,
hogy mennyire és miért és hogyan...
És éltünk boldogtalan boldogan.
Azt hittük, komoly felnőttek vagyunk,
megváltjuk a világot is magunk...
Az évek múltak gyors ütemre.
A megváltás nem nekünk lett teremtve.
Maradt valami űr, hiány,
mi nem pótolható. Magány
zár be minden merész utat,
az ember még keres, kutat...
A ki nem mondott szerelmes szavak
eltűntek, mára nyomuk sem maradt.
nem mondtuk ki, ami szívünkben égett,
hogy egymás nélkül nem élet az élet...
Talán éretlenek voltunk a szerelemre,
hiába nézett szem a szembe,
csak vártuk, hogy a másik mondja, kezdje,
hogy mennyire és miért és hogyan...
És éltünk boldogtalan boldogan.
Azt hittük, komoly felnőttek vagyunk,
megváltjuk a világot is magunk...
Az évek múltak gyors ütemre.
A megváltás nem nekünk lett teremtve.
Maradt valami űr, hiány,
mi nem pótolható. Magány
zár be minden merész utat,
az ember még keres, kutat...
A ki nem mondott szerelmes szavak
eltűntek, mára nyomuk sem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése