Ihász-Kovács Éva
Balatonon
Végtelen gyöngéd
simogatás,
Szívünkig érezzük, mint a szerelmet.
Mint sosem-érzett anya kezét
érzi az árva,
úgy zár a magasság és
mélység vadonába a víz.
A vitorlások szétmorzsolt csillagok
ékei: most buknak fel a vízből,
keresik egymást,
fehéren, vágytalanul:
míg lassú imáit zúgja a hullám,
egy messzi madár széttépett énekei
ideszállnak.
Szívünkig érezzük, mint a szerelmet.
Mint sosem-érzett anya kezét
érzi az árva,
úgy zár a magasság és
mélység vadonába a víz.
A vitorlások szétmorzsolt csillagok
ékei: most buknak fel a vízből,
keresik egymást,
fehéren, vágytalanul:
míg lassú imáit zúgja a hullám,
egy messzi madár széttépett énekei
ideszállnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése