Turza Sándor - Nem kérdem miért

Turza Sándor

Nem kérdem miért

Mikor megszülettem,

 volt amit életem ígért,
  sosem álltam sorba léha szerelmekért
. Nem vártam potya csók csodát,
 önmagáért szerettem a nőt a lányt.  
Gömbölyű ikerhalmok, szerelem árkai  
ígértek ezer csodát, legyintett csak 
  a bennem élő nőt tisztelő világ.  
Szavakkal táncoltam mindig a léhaság helyett,  
felkínált mézdomboknak nem adtam hitet.  
Nem suttogtam szép szavakat hiú fülekbe,
 éles szemeim nem csábítottak szerelemre.  
Nekem az örök nő volt az anyám,  
nem hagyta, hogy kedvem töltsem kisebbik húgán,  
nem hagyta, hogy feledjem, embernek,
 embernek születtem.  
Az évek immár eljárnak mellettem,  
a világ szürkébe fordult felettem.  
Születésem ígéreteit régen elfeledtem,  
de a nőben ma is a nőt tisztelem.  
Nem lázadok ma mulasztottakért,  
nem hullatok könnyet sok hazug alkonyért.  
Büszkén mondom majd ki:  
szerettem őt az egyetlent az igazi nőt.