Szomorúfűz
Kusza sorokként …
Könnyeim zápora
mögött összemosódnak a betűk.
Kusza sorokként
rendezetlenül folynak.
Értelmét veszti a
múltunk ebben a romlott világban.
A szavak a szívünkben
visszahangzanak
és a szél sodorja
tova az örökkévalóságba.
Tépett felhők
felettünk, szívünkben emlékek,
lelkünkbe álmaink
beleégtek,
meséskönyvünk
lapjaiba belesimulnak a múlt emlékei,
- álomképekben
visszajárva.
Megbékélve élek –
sorsommal – immár egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése