2016. július 15., péntek

Molnár Szilvia - Hold



Molnár Szilvia
Hold

Egy fakó arc pillantása kísér.
A vértelen, csontra száradt bőrredő
meg-megrezdül, amint a kíntól
torzult arc-hasonmás ajka
utolsót lehel.

A szem még fájón
kontaktust keres
majd megállva egy ponton
találkozik a végtelennel.
Megpihennek a görcsök.

Lágy újbegy-érintéssel
hálót fon körben a Feledés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése