.kaktusz
Amikor eljön
szeptember
Tudod arra gondoltam,
hogy amikor eljön a
szeptember,
az év gyümölcseire
csak rá kell nézni,
lehet leltárt
készíteni,
hogy maradt-e,
mennyi maradt,
mennyi az elrakni
való télire…
rögtön tudni, volt-e
összefogás,
hogy az Isten magára
hagyta-e az embert,
hogy az ember
önállósodott,
vagy megfogta Isten
kezét,
mert ketten együtt
képesek mindenre,
egymás nélkül,
az ember egymagában,
vagy mindent várva
Istentől
nem történik meg a
csoda,
télire nem telik mag
a kamra,
szegényes lesz az év…
szeptemberben kiderül
az igazság,
amikor a nap egyre
alacsonyabban jár,
melege már nem sokat
változtat,
legfeljebb a szőlő
lesz tőle édesebb …
talán az emberben,
a lelkében
vannak magvai a
szeretetnek,
amik tavasszal (ifjú
korában)kicsíráznak
virágba borulnak, és
ha az ember,
és a benne lévő Isten
összefognak,
akkor az a szeretet
túléli a forró nyarat,
(csak annyira lesz
forró, amennyit elbír,
hogy a
megpróbáltatástól erősödjön)
s ha jó a termés a
szeretet gyümölcséből,
(ha ők ketten,
Isten és az ember
összefognak,
miért is lenne
másmilyen?)
akkor lehet belőle
raktározni télire,
nem olyan friss, mint
amit most szedtek,
de azért a hideg
télben
a meleg kályha
mellett
az is jó nagyon, ha
már aszalódott,
édesnek sokkal
édesebb
és a nyár gyümölcsére
emlékeztet,
ha meggyökerezik a
szeretet,
ha van bőven
gyümölcse,
nem marad üresen a
kamra,
télen sem éhezik a
lélek.
2011. aug. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése