Deák Éva - Fényben; - Sírkertben

Deák Éva

Fényben

Fényárban felcsillan arcod,
idézvén követi szemem,
dér csipkézte régmúltad
krizantémok közt velem.
Susogó nyárfaágak,
szélben borzolják fejfád,
s fényed még mindig ragyog,
ontja krizantém illatod.
Ám az ősz már hervadást hoz,
hajkoronám fehér látod,
reményt nyújtó fény játéka,
egy légben pörgő rőt levél.
Ha arany színben megjönnél!
Meddig, vajon meddig még,
ölel bennünket e fény,
szerelmünk zálogaként.
*

Sírkertben

Halk zene hangja szól sírkertekben,
Belső béke csendje van szívekben.

- Sírodat virágok borítják,
pici lángok fényüket ontják.
Nyárfa ág omlik keresztedre,
rózsafüzér gyöngye kezemben.
Elmondom imámat csendesen,
örök léted őrzöm szívemben.

Emlékezés pillanatai,
lelkünket szeretet öleli.

Gondolatban kérlek Istenem,
bűneinek legyen kegyelem.
Könnyeim enyhítik bánatom,
éveink vissza nem hozhatom.
Lágy fuvallat simítja arcom,
magam vívom további harcom.-

Millió csillagként, gyertyák lángja
Égi fényként, mennyet beragyogja.