.kaktusz
A szeretetben …
Tudod arra gondoltam,
hogy akit sok csalódás
ér,
az a rosszal szemben
megerősödik az
idővel,
sokkal ellenállóbb
lesz,
legtöbbször
a szeretetben
csalódik az ember,
annyi nincs is a
világon belőle,
ahányszor a világ
összedől benne,
végül úgy lesz
ellenálló,
hogy hívőből lesz
hitetlenné,
ha újra közelít felé,
messziről, mint a
bűnt kerüli,
aki sokszor csalódik,
az egyszer azt is
elhiszi,
hogy olyan nincs is,
mint ki Istenben
csalódik,
mint aki Istenből
ábrándul ki,
ki már az Istenben
sem hisz,
pedig aki benne
csalódik,
hamis istenséggel
randevúzik,
aki a szeretetben
csalatkozik,
az hamis szeretettel
találkozik,
mert ő olyan Isten,
amelyik bánatot nem
okoz,
a könnyeket letörli,
soha nem fakasztja,
aki sokat csalódott,
azt hiszi,
igaz szeretet a
világon nincs is,
csak a mesében van
igazi,
az alma, amelyik
mérgezve van,
az nem az a gyümölcs,
ami egészségre válik,
de nem minden alma
mérgezett,
nem minden szeretet
végződik
a szeretet halálával,
talán, amelyik
szeretet meghal,
az nem is szeretet,
az hamis, lassan ölő
méreg,
de mert lassan
gyilkol,
hamisságát észre se veszi
az ember,
vagy ha igen, azt
gondolja, nem lehet,
nem hisz a saját
szemének,
pedig, mikor a
szirmok sorra hullnak,
akkor az nem lehet
valódi,
az igazi kincs, örök
pompában virul,
hervadhatatlanul,
fáradhatatlanul,
csalódást soha sem
okozva,
amiben csalatkozik az
ember,
az szeretetet nem
volt sohasem,
ha a hamis szeretetet
sokáig kóstolgatja az
ember,
a kedve az igazitól
is elmegy,
akkor sohasem tudja
meg,
bizalmatlanságával
életet veszített.
2009.aug.03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése