Zsiga Lajos
Október
könnyező ablakon át
nézem
a rongyos felhők mögül
előbotorkáló
megtépett szakállával
az októbert
megbökve kalapját
mint régi jóbarátot üdvözöl
fáradtnak tűnik
mint jó magam
de azért az udvarra kimegyek
egymás nyakába borulva
szívünk dobbanását
nem hallja senki sem
de érzem arcomon
meleg könnyeit
nézem
a rongyos felhők mögül
előbotorkáló
megtépett szakállával
az októbert
megbökve kalapját
mint régi jóbarátot üdvözöl
fáradtnak tűnik
mint jó magam
de azért az udvarra kimegyek
egymás nyakába borulva
szívünk dobbanását
nem hallja senki sem
de érzem arcomon
meleg könnyeit
ő pedig az enyémet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése