Ihász-Kovács Éva - Pillanatkép

Ihász-Kovács Éva

Pillanatkép 

Mint egy kétségbeesett
kiáltás olyan a nyír a szélben
minden időtlen
s őt nem érinti az Idő sem
akár maga a végtelen
Ő ír kegyelmi kérvényt
levél-tollacskáival az Időnek
ne mérje rövidre létét
szólnia kell még
a kokárdás csillagoknak
szólni a holdnak a napnak
s a nagykalapos Szaturnuszt is beleértve
Ő kéri kérte vigyázzanak testvéreire
az emberekre s a többi fákra
Napra indul ez a kiáltás
Mindig új de valami más
mindig más de valami új
kísérlet a fennmaradásra
Nekem is e fácska jutott
mely alatt boldog is lehettem
mi ketten ő meg én
kérvényt írtunk a méltóságos Időnek
- mielőtt kidőlnék kidőlnek
csillagkoszorús ezüstkötényes
nyírfa sóhajtson estefelé
Miért nem lelé édes létét

korban az ember
Ki tudja a „nagy Reccs”

bekövetkezik egyszer