Kaffka Margit - Őszi szántás után ...

Kaffka Margit

Őszi szántás után …

Őszi szántás után száll a darumadár
Messze, magos égen,
Tavalyi szeretőm, a módos, a telkes
Kendi biró fia most izenget nékem.

*

Kendi bíró fia, ne izengess, hadd el!
Nem értem a szódat. Semmi köze többet
Én árva szivemnek te csalfa sziveddel.
Tudod, szegény vagyok. Tulipános ládám,
Tornyos nyoszolyámat dolgos két kezemmel
Nehezen kerestem.
Kendi bíró fia, tornácos portádra
Mégsem kivánkozik se lelkem, se testem.

Kendi biró fia! Tavaly ilyentájba
De sokszor megálltál setét, késő este
Violás kis kertem rácsos kapujába.
Nóta volt a szavad, méz volt a beszéded,
De ha lépés hallott miért fordultál el
Röstelkedő képpel,
Haragos mért voltál, hogyha emlegettek:
"Ne hozzatok hírbe koldus cselédnéppel!"

Kendi bíró fia, van egy legény, látod,
Kevésszavú, jámbor.
Mégis a csárdába, tavaly ilyentájba
Fokost emelt értem szüreti vásárkor.
"Keserves lesz dolga, száz élte ha volna,
Aki még egy szót szól arról a leányról!"

Tilos estidőben égő tűz parázsa
Annak a legénynek nem gyúl ki szemébe,
De ha tallózni mék, az ő keze nyomán
Itt is egy, ott is egy elfelejtett kéve.
Az ő anyja szólít: "Jöszte, kedves lányom!"

Az ő édes apja: "Fogadj Isten nálam!"
A könnyem hullását egyik is, másik is
Kegyes, okos móddal nézi, csitítgatja,
Megverne az Isten, ha az én szívemnek
Voln' az ő gondjuknál egyéb gondolatja.