Szabó Lőrinc
Felhő
Még sohase láttam
igazán az arcát,
mert felhő az arca,
ragyogó káprázat a napban.
Ő maga is felhő, és
erdő a haja,
erdei lomb és
széljárta bokor.
Nézd, hogy hintázza
gyümölcseit a galagonya:
vérzik, vérzik
gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.
Erdő és bozót a
kedvesem haja, a hangja szél,
és későn-nyilt
virágok harmatos szemei.
Harmatos őszi virág a
szeme, a hangja szél,
mely a
galagonyabokrok ágaival incseleg.
Felhő az arca, s a
szava szél, mely lelkem fellegeit
kergeti, kergeti napba-árnyba
s bennem zúg parttalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése