Szita Zoltán
Első stáció
A szív-gödör utakon
táncolva tombol a vér,
és egymásnak már csak
suttogva beszélünk,
s hogy merről fúj a szél
a redőnyök résein át:
egyáltalán nem számít
miközben csendesen zúg,
ahogy dorombolásunkba
halkan suttogva belefúj,
mégsem szólítja soha:
senki sem a jövendőt!
táncolva tombol a vér,
és egymásnak már csak
suttogva beszélünk,
s hogy merről fúj a szél
a redőnyök résein át:
egyáltalán nem számít
miközben csendesen zúg,
ahogy dorombolásunkba
halkan suttogva belefúj,
mégsem szólítja soha:
senki sem a jövendőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése