Pné Juhász Mária
Látomás
Ősz lehelete szájam
köré
már csöndes árkot fest,
dacolnék vele, de
szívem bíbor-karéjából
bizsergő vágy
már nem éled,
lázadnék álmok tüzével,
hiába, már a test oszt
örök parancsot a léleknek,
mosolyognék, de tudom mindegy,
agyamban ezer kalapács üti,
ez már elvégeztetett.
már csöndes árkot fest,
dacolnék vele, de
szívem bíbor-karéjából
bizsergő vágy
már nem éled,
lázadnék álmok tüzével,
hiába, már a test oszt
örök parancsot a léleknek,
mosolyognék, de tudom mindegy,
agyamban ezer kalapács üti,
ez már elvégeztetett.
*
Ősz álma
Rozsdás leveleket
festett az ősz zöldre
visszakívánkozott tavasz lágy ölébe
mikor virágok bibéjén méh motoszkált
s levelibéka kuruttyolt patak partján.
Eső-magvakról álmodott éjjelente
ibolyát festett felhők fáradt szemére
szél sóhajával üzent zizegő nádnak
kései csókot lehelt hajnal pírjára.
visszakívánkozott tavasz lágy ölébe
mikor virágok bibéjén méh motoszkált
s levelibéka kuruttyolt patak partján.
Eső-magvakról álmodott éjjelente
ibolyát festett felhők fáradt szemére
szél sóhajával üzent zizegő nádnak
kései csókot lehelt hajnal pírjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése