Szokolay Zoltán
Véletlen
véletlenül mellézártam reggel a verset.
Távolodóban már hallottam,
hogy csapkodja a szél az utolsó sorokat.
Most itt vagyok újra, minden kihűlt,
a padlón falevelek, madártollak, zoknik, újság-
papírok, a zöld kabát zsebéből eltűnt
öt ropogós szó, a tintaceruza
összefirkálta a falakat,
de akit egész nap hiába kerestem,
ott alszik összegömbölyödve
az egyik bolyhos melléknév alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése