Garai Gábor
Hamvasan érik a
szilva ...
Hamvasan érik a
szilva, a mandula csontosodik már,
csípős ifjukorán túl
van a büszke dió.
Immár az ősz e
vasárnap. A csillapodott hevü napra
sütkérezni kiült
ünneplőben a táj:
fésüli lenge haját s
belehinti a vízbe a fűzfa,
pirban fürdik a kert,
tombol a dália még.
S én ki az ősz jöttét
keserűn szoktam panaszolni,
könnyelmű vagyok és
gondtalanul repeső.
Most csak a termést
látom: a drága gyümölcsöt, a jó bort,
csűrök színarnyát, -
most nem a múlt, az idő
hullani kész rossz
vackora ferditi félre a számat . . .
Jöjj, még messze a
tél, fonj be gyönyörrel, ölelj!
Hitvesi csók kell
most, gyerekáldás őszi-vetése,
érett alma: piros,
gömbölyű, ép szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése