Szabolcsi Zsóka - Néha

Szabolcsi Zsóka

Néha

mint útszélen nőtt
bánatvirágok álma
mélykék nyarakon

mint pókhálóba
szőtt mosolyok vigasza
barna őszutón

mint elkárhozott
varjak lelke a hóban
vakhideg télen

úgy várnak némán
rügyre tavaszra fényre
sötét perceim