Áprily Lajos
Órák
Szívem felett a
zsebben,
nagyon sok éve már,
szívemnél vérmesebben
egy régi óra jár.
Alatta, lomha inga,
szívem lustán dobog,
zihálva néha, mint a
kifáradt vándorok.
Feleselö növérek,
két furcsa gépezet,
itt versenyezve
mérnek
idöt és életet.
S midön az óra tik-ja
nagynéha nem zenél,
a szív megállapítja:
az óra most nem él.
S ha majd - nem is
sokára -
a szív nem muzsikál,
az óra konstatálja:
A szív rugója áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése