Kovács L. István - Sárga és kék

Kovács L. István

Sárga és kék

Apró, sárga virág,
letépem, illatát szívom,  
s nézem ábrándozva.  
Olyan mint a nap,  
ahogy sárgállik az égen,  
jól áll neki is a kék,  
csak ő itt nyílik lenn,  
fű között, zöld levélen,
fürdik a Nap fényében.  
Milyen jó, könnyebb elérni,  
beszélni hozzá, becézni,  
úgy, mintha nő volna.  
Egy vágybéli kedves.  
Vagy maga a virág,
jelent sokat nekem?  
Lehetne rózsa, vagy nárcisz,  
kitudja, miért ezt szeretem?  
Furcsa, kusza szirmaival, 
  jelképpé lett szívemen.  
Játszom, mint gyermek,  
néhány szál ibolyát,  
mint gallért rakok köré,  
kezemben tartom a Napot,  
boldog vagyok.