Szilágyi Domokos - Fújjad, madár ; - Orgonaillat

Szilágyi Domokos

Fújjad, madár

Napsugárral takarózva
künn a fűben fekszem,
s hallgatom a madár dalát
a hajnali csendben.

Aztán odaszólok néki:
- Fújjad, madár, fújjad,
de ne mindig azt a régit,
más valami újat!

*

Orgonaillat

Nem jöttél el -- mióta is?

Hiányoztál -- egy éve már.

Most bezuhansz az ablakon,

oly hirtelen, hogy szinte fáj,

alattomosan, nesztelen

rohansz reám - s én, áldozat,

riadt örömmel, részegen

fuldoklom csókjaid alatt.

Leültetnélek, hogy mesélj,

mindent, mindent mondj el nekem,

de torkomon nem jön ki hang,

és nem tudsz szólani te sem,

csak ez a csönd ujjong, dalol

-- mint szerelmes lány mosolya --,

hogy május van, kacag a nap,

s lobog, lobog az orgona.