Turza Sándor
A múlt porából
A múlt porából emelt
a gondolat,
volt mellé szorgos kéz, az testet ad.
Megtölt lélekkel a tudás,
életet látsz már bennem, nem a föld porát.
Az vagyok, a múlt pora.
Feledésre voltam ítélve, de gondolatra leltem,
tűz lobban ma bennem.
Parázzsá szelídül,
tágas gyomromba lágy kenyér ül.
Megölelem a gondolat melegével,
pirongatom a szeretet hevével.
Kenyér lesz belőle, piros, kerek,
épp olyan, amilyennek szereted.
volt mellé szorgos kéz, az testet ad.
Megtölt lélekkel a tudás,
életet látsz már bennem, nem a föld porát.
Az vagyok, a múlt pora.
Feledésre voltam ítélve, de gondolatra leltem,
tűz lobban ma bennem.
Parázzsá szelídül,
tágas gyomromba lágy kenyér ül.
Megölelem a gondolat melegével,
pirongatom a szeretet hevével.
Kenyér lesz belőle, piros, kerek,
épp olyan, amilyennek szereted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése