Gárdonyi Géza - A sétaúton; - Te kis hegyi rózsa

Gárdonyi Géza

A sétaúton.

Fuvoláz a rigó. Az erdő hallgatja.
A virágzó bokor álmélkodik rajta.
A kerek kis tóba magas fenyők néznek,
mint valami gyászos ős stájer vitézek.

A cserfák hűs útján két fiatalt látok.
Andalogva jönnek. Szedik a virágot.
Összemosolyognak, körülnéznek félve:
a fiú valamit vés a fa kérgébe.

*

Te kis hegyi rózsa.

- Te kis hegyi rózsa, egyem a zuzádat,
megcsókolnám azt a szép piros orcádat.

- Nem lehet, nem szabad, még meglátnak, menjen!
- Az úton senki sincs, ki látna itt lelkem?

- Az, aki mindent lát, mikor nem is véli!
Szerelmetes úrfi, attól kell ám félni!

- Mit keresne az itt Rohácson, te édes,
hiszen a jó Isten mindig egészséges.