Gősi Vali - Kerestelek

Gősi Vali

Kerestelek

https://www.youtube.com/watch?v=Cfyak6bXtt8

A régi kéket kerestem
a hajnalpír mögött,
az ég azúrján nyíló
napfény visszatükrözött
a tenger fölött,
a hullámokon átragyogott
a végtelenből küldött,
fényből font,
égszín-mosolyod.

Sokáig álltam ott,
amíg a tűnt nyár
megint a partra költözött,
amikor búcsút rebegtél
a sziklák között, -
karnyújtásnyira
ég és föld - élet
és halál - között.

Amerre nézek,
mindenütt tenger,
ég és kék hegyek,
talpam alatt ezernyi
színes kavics, mint
apró ékkövek,
a hullámok fölött
ugyanaz a sirály
köröz, röptében integet...

A kéket keresem
azóta is, hiába,
kék és zöld, fehér
és sárga kövekbe zárva
csak az emlék némasága
maradt a csönd mögött,
ami végérvényesen
a partra költözött,

amikor hirtelen
azúrból cyan, majd encián,
türkiz és indigó, végül
ultramarin színekre váltott
a tenger s az égbolt,
a parton éjsötét vihar tombolt,
s minden emléket
elsodort megint.

Hasztalan kerestem
a parti fövenyen az egyetlen
égszínű követ,
hiába vártam napnyugtáig
legalább egyetlen emlékedet...

A vihar elcsendesedett,
elnémultak a zengő,
kék hegyek.
Hiányzol
mondhatatlanul.
Mégis elengedtelek.