Márai Sándor
Köszönet a nőknek.
Köszönet neked, aki
megszültél.
És neked, aki a feleségem voltál.
És neked, te harmadik, tizedik,
És neked, aki a feleségem voltál.
És neked, te harmadik, tizedik,
ezredik, aki adtál
egy mosolyt,
gyöngédséget, egy meleg pillantást,
gyöngédséget, egy meleg pillantást,
az utcán, elmenőben,
vigasztaltál, mikor magányos voltam,
elringattál, mikor a haláltól féltem.
Köszönet neked, mert szőke voltál.
vigasztaltál, mikor magányos voltam,
elringattál, mikor a haláltól féltem.
Köszönet neked, mert szőke voltál.
És neked, mert fehér
voltál.
És neked, mert a kezed szép volt.
És neked, mert ostoba és jó voltál.
És neked, mert okos és jókedvű voltál.
És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert a kezed szép volt.
És neked, mert ostoba és jó voltál.
És neked, mert okos és jókedvű voltál.
És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert
betakartad hajaddal arcomat,
mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől,
s neked, mert tested meleget adott testemnek,
mikor fáztam az élet magányában.
És neked, mert gyermeket szültél nekem.
mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől,
s neked, mert tested meleget adott testemnek,
mikor fáztam az élet magányában.
És neked, mert gyermeket szültél nekem.
És neked, mert
lefogod majd puha ujjakkal a szemem.
És neked, mert kenyeret és bort adtál,
És neked, mert kenyeret és bort adtál,
mikor éhes és szomjas
voltam.
És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.
És neked, mert testednek olyan illata volt,
És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.
És neked, mert testednek olyan illata volt,
mit a földnek az élet
elején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése