Szomorúfűz
Július színei
Zöld lombruhás ágak
között aranylándzsákat döf az ébredő Nap.
Az égbolton fényözön
árad, a földet elöntik a sugárszálak.
Szivárványpillangók
lebegnek a rózsák tündérszirmai felett.
A szökőkút ezüst
szikrákat fröcsköl szét a víz tükrén csengőn, csilingelve.
Tündérek víg táncukat
lejtik, meleg szél futkos a fű, a fák, a virágok között.
Lelkünk mosolyog a
fényben, szárnyaló érzésekkel a végtelenen át,
mint madarak víg
dallama az égbolton. Áldott, ragyogó színözön.
Boldogságot hoz el
utunkon a fényben, szelíden a búcsúzó alkonyi napban.
Lelkünket megérintő
áhítatban, homályosuló fényben ölelkező szeretetben,
a távolban, a
látóhatár mögött lemenő napban, alkonyatban.
Szívemet szemed
mosolya betakarja, szempilládon csillagok ragyognak..
Az estben halk
melódiák úsznak, fények és árnyak egymással játszanak.
A hold kerekdeden
gurul a horizontra, az ablakokon bekacsintva incselkedve.
Csend és nyugalom a
júliusi éjszakában, csillagok milliói az égi udvarban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése