Szomorúfűz - Az ősz tündére

Szomorúfűz

Az ősz tündére

 https://www.youtube.com/watch?v=Yc-_OSg-lzc

A nyár után homályosak a hajnalok.

Harmatgyöngyösek a reggelek,

a táj felett pára leng.

Morcosak, szürkék a fellegek.

Lankadoznak a virágok. Lombjukat vesztik a fák,

arany-barna, szürkés színeket fest a természet.

Borzongatóan zúg az őszi szél.

Hangosabban sírnak a vizek, elhalkul

csilingelő nevetésük.

Elköszönnek a madarak, elszállnak melegebb égtájra,

hogy tavasszal új híreket hozzanak a messzeségből.

A rigófütty is halkul, egyre később köszönt bennünket.

Az avar kesernyés illata és fanyar füstszálak

lengedeznek a levegőben.

A Nap távolról integet,

arany szekéren távozik a horizont végtelenébe.

A nappalokban nyüzsgő határ kora estére elcsendesedik.

Mikor feljönnek a csillagok, a holdfény is hidegen ölel.

Pihenőre tér a mélabús természet.

Megérkezett az ősz arany barna tündére.

Szeles Csabáné - Csak úgy szeress ...

Szeles Csabáné

Csak úgy szeress...

Minden hajnal egy új csodába lép,
míg testünk kialvatlan tüze ég,
mi ketten, egy lélegzet, egy lét,
könyörögve kér a való, s a tér,
csak úgy szeress mint rég.

Szemeid ragyogása rabul ejti szívem,
Vágy szőtte gondolatokba belemerültem,
Szellő táncol, fák lombjain ábrándozik a fény,
Testünk balzsamaként simogató remény.
Csak úgy szeress, mint a kezdet kezdetén.

közös vers novak0411-el

Németi Csaba - Eminek II.

Németi Csaba

Eminek II.

Ne hidd, hogy nem szeretlek.
Míg lassan csurog az est sötétje
az éjbe.
Te az ágyon fekszel, gondolatban
ki-ki nézel rám.
Cigarettázol.
Ne hidd, hogy nem szeretlek.
Mikor pőrén mész a fénybe.
A Napba nézel, s felejtesz engem
végleg.
Ne hidd, hogy nem szeretlek.
Ha a fekete folyón úszik el szerelmed.
Ne hidd, hogy nem szeretlek.
Mert sárgult emlékeknek világít a Hold.
A csillagok beszöknek az ablakon.
Elterülnek a paplanon.
Szuszogásuk altató dalom.

Siktár Éva - Szerelem vagy gyötrelem?

Siktár Éva

Szerelem vagy gyötrelem?

 https://www.youtube.com/watch?v=ogzSwkR3AUs&list=PLoa2TNTwSnFOxP3nUSsUmUKQ97vEqUCSl

A szép lánynak megtiltani nem lehet
ne szeressen Téged, hiszen kedveled!
Éjjel nappal csak Rólad álmodik,
Tőle Téged semmi el nem tántorít!

Benne élsz a szívében, most ezt érzed,
nem számít, hogy miért van így, nem kérded,
nem kell neki ezer férfi szép bókja,
csak Te vagy neki, Hozzád száll sóhaja!

Öleld hát magadhoz, hisz úgy szereted,
Álmában is suttogja a nevedet,
Ne veszítsd el, mert később megbánhatod,
boldogtalan életedet szánhatod!

Kicsi tündér vigaszt nyújthat lelkednek,
hiszen az Ő szíve csupa szeretet,
fogadd el a feléd nyújtott kis kezét,
életedbe hozhat még sok szép reményt!

Szeretete tüzes fáklyaként lobog,
lehettek még együtt nagyon boldogok!
Felcsillan a két szemed, ha láthatod,
Eltaszítod magadtól? Majd fájlalod!

Vihar dúl a lelkedben, nincs szivárvány,
Nem tudod, hogy mit tegyél és mi vár Rád!
Mennydörög és villámlik az utadon,
tombol vágyad, rágondolsz sok hajnalon.

Eszed súgja nem szabad Őt szeretned,
szíved mondja fogadd be, és jó lehet!
gyötrődsz, szíved darabokra törik szét,
ha eszedre hallgatsz, csak egy álomkép!

Ha szívedbe zárod, mindig Őt vágyod,
végtelen szerelmét mindig kívánod!
Hallgass a szívedre, hisz Őt szeretnéd,
szép lesz az életed, fogadd el kezét!

Molnár Szilvia - Elhagyó álom

Molnár Szilvia

Elhagyó álom

és elhagynak

tóarcú tegnapok

és kihunynak

éjem fonta

fények

és fakulnak

sokajkú

csillag-harapások

és tompulnak

kútmély-kongta

titok-érzések

Gubcsi Lajos - Kisherceg - dal Leánkámnak

Gubcsi Lajos

Kisherceg-dal Leánkámnak

Viharra vár az őszi levél
Mielőtt lehull, beléd kapaszkodik
Zuhannál te is, de az élet remény
Alkonyod hajnalán hozzád ragaszkodik

S ha könnymaszatos arcod néha, egyedül,
Beborul, ülj mellénk, a miénk a sírástól fényesül,
Ámulj velünk a groteszk-vigyorgó világra,
Igyuk együtt fényét, ízét fogadjuk imánkba.

Ha nem látsz már vasfalat, dühödt vérebet,
Mert cipellőddel porba rúgtad mindegyiket,
Varázsolj új várat, gerléknek szép fészket,
Otthont a világnak, ne bántson gyermeket.

Hatalmad a halállal szemben - kis életed
Az egyetlen, mit mástól kaptál - meg kell védened
Élj a csillagokban - a fellegek oly közel vannak
A Tejút fényszárnyán kérvényed - véget a halálnak.

Sárhelyi Erika - Rejtekemben

Sárhelyi Erika

Rejtekemben

Emlékek ezreit őrizem magamban.
Ujjam végében érintések hevét,
két tenyerem közt egy-egy éjszakát.
Lépteim nyomán, a por verte úton
keresztutak fái integetnek át.
Hajamban megbújnak copfos éveim,
pántlikát köt bele egy ifjúkori nyár,
tudatom legmélyén nem várt válaszok,
s pár kérdés még megtorpanva áll.
Szememben tükörfény szemeket vigyázok,
mélybarna íriszem elrejt téged is.
Ajkamon feldereng néhány elfeledett csók,
s képzeletem néha messze-messze visz.
Mosolyok ívébe simítom az arcom,
neveket dajkálok a homlokom mögött.
Ha futott is szívem szerte a világba,
megbékélt végre, s hazaköltözött.

Kormányos Sándor - Láttál és láttalak ...

Kormányos Sándor

Láttál, és én láttalak…

 https://www.youtube.com/watch?v=GbzFK22e4YQ

Kimondatlan
konok szavak
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.

Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál
és én láttalak.

.kaktusz - Minden változó

.kaktusz

Minden változó

 https://www.youtube.com/watch?v=gtkLkpIvzG4

Tudod arra gondoltam,

az élet a születéstől a halálig

a színek változatos skálája,

az idővel ők is változnak,

a csecsemő színe a hófehér,

amit új színek váltanak fel,

átmegy a rózsaszínbe,

vagy az életvidám égszínkékbe,

az útján az embert

színek kavalkádja kíséri,

legtöbb szín az ifjúságé,

övék a vörös,
a szenvedély,

a szerelem színe,

övék a Nap színe,

az életörömöt sugárzó sárga,

a remény zöld színe is övék,

és ki tudja még

mennyi színe van a fiatalságnak,

de ahogy múlik az idő,

vele az ifjúság,

úgy tompulnak a színek,

úgy szürkül

az életöröm napfényes színe,

tűnik el a remény zöldje,

a hosszú úton elfárad az ember,

s vele fáradnak az ifjúság

hajdan volt csodálatos színe,

a remény színét

felváltja a reménytelenségé,

az öröm színét, az örömtelenségé,

amikor nincs már miben bízni,

nincs mit remélni,

eljut az ember

az egyhangú szürkéig,

a reménytelenség szigetére,

utána már csak az elmúlás,

a gyász fekete színe marad,

de talán még menthetők,

az ifjúság színei újra élhetők,

ha ott van a szeretet,

a szürke égbolton megjelenhet

a gyönyörű szivárvány,

benne a remény,

az életöröm üdítő színeivel.

2009. május 16.

Ádám J. Csaba - Nem kérdezem ...

Ádám J. Csaba

Nem kérdezem...

https://www.youtube.com/watch?v=dcxpIqGSht8

Majd már nem kérdezem,
 hogy hol a szeretet, mert  
megkapom,  
majd már nem kérdezem,  
mert megadom.

Majd már nem lesz kérdés  
szíved éneke,
majd már válasz nélkül  
tudom, hogy lelkedben  
élek - e.

Ha utamra indulok, 
már reád gondolok,bár 
  lelkeket keresek,de benned
mindent - mindent az égből
szeretek.

Őrzöm, s viszem szép  
lelked, mi szépbe vezet,
bárhol jár is lelkem,  
szívem mindenhol szívből  
szeret.

Fényhatáron túl és égi  
mindenségen ékesen,  
bennem ragyogsz már
csillagfényesen.

Így csillagokig szóljon  
szíved orgonája, lelked
legyen lelkemnek szép
zongorája,s messze  
mindenen túl angyalok
 harsonája.

Ringatva - ringassa szép  
létedet, s színessé tegye  
érted a szép eget, ha a  
végtelen idő boldogságodba
lépeget.

S, ha sorsunkban megvan
írva létező - tényezőnk,  
veled végig álmodom az  
életet, s örökre megadom
néked, mi szép - szép lehet.

Majdan eltelt szép

 idővel, már benned - benned  
létezem, s hogy hol lehetsz,  
többé már nem - nem kérdezem...

( Ádám J. Csaba 2018. július 13)
( Pankának szeretettel! )

Kandrács Róza - Zátony

Kandrács Róza

Zátony

Életem hajója,
úszik a tengeren.
Viharos szél fújja ,
hajtja sebesen.
Felettem felhők ,
gyűlnek vészesen,
félek már kin a tengeren.
Volt is miért félni,
hullámok vagdostak.
Villámok csapkodtak,
kék egemen mindent,
szét szaggattak.
Reszketve vártam,
jön e majd nyugalom.
Életem hajóját,
révbe ,hogy hozhatom.
Ki simult a tenger,
boldog lesz az ember,
de hiába minden.
Mindig jön valaki,
ki az életedet.
Rossz útra vezeti.
Kitérni nem tudsz,
mert ő hazug ,merész.
Víz alá lenyom,
megfolyt, ennyi az egész.
Úszni az árral,
engedni a szélnek.
Pedig tudod,
nem való ez néked.
Csendben halkan sírni,
megalázkodva.
Hagyni ,hogy mocskoljon,
hisz ez az ő dolga.
De jön egy roppanás,
a lelked nem bírja.
Hiszen piszkos minden,
mi eddig volt tiszta.
Elérte mit akart,
szélt vetett,
vihart aratott.
Életem miatta,
zátonyra futott.

Mysty Kata - Figyelmet adj figyelemért!

Mysty Kata

Figyelmet adj figyelemért!

Figyelem, hogy itt állsz,
Figyelemre is vágysz.
Figyelem, ha még vársz...
Türelmesen énrám!

Figyelmem csakis rád
Mindennapivá vált.
Nem is lankadhat el,
"Egyakarat-tal" telt!

Figyelem kívüli
Dolgaink kiütik
Ritmusunk, lehűtik
Hevét s elhidegít.

Figyelmet csak ingyen
Adj a figyelemért!
Az állandósága
Lélek adománya!

Végh Sándor - Emlékezet!

Végh Sándor

Emlékezet!

https://www.youtube.com/watch?v=o5RnfiX-sts

Az őszélmény párája, utat mutat a homályba vesző
lehullásnak, és a felvállalt lebbenő együttelmélet,
a kiélezett életérzés minden társkérdést elvisz !

Ám életed befolyásai ordítanak, az elmúlás
gyönyörű csókjai talán vigasztalnak, kudarca
oroszlánt, vagy hangyát épít, dolga mihaszna,

de az emlékezet elvisz messzire, csak a gyertya ég!
Mert gondolod, még nem vagy vétkes, emberként
söpröd az avart, viszel virágot, gyűjtőd a zavart!

Odakiált Téged a sírkövére akaratlan, Neked kell
simítani arcod, ha őt szeretni akarod, a hideg, a
szükség, éppen emlékeztet, ráhajolt egy ember, csak
egy pillanat! Valós szeretetet alkot!

Válóczy Szilvia - Komor szeptember

Válóczy Szilvia

Komor szeptember

Még mindig szemerkél, esik,
kint az élénkülő fák felett
sötétkék és szürke keveredik,
s messze, a látóhatár peremén
dörgedelmes égbe száll
egy halkuló remény.
Szél lengette ágak között
érett falevelek hullnak,
a tó melletti nádasok
mind összeborulnak.
A meggyfa, s a szőlőbokor
barnán hajbókol az ősznek,
a fecskék egy kicsit még itt időznek.
Kint szemerkél, esik…
A vénasszonyok nyara késik,
vagy talán el sem jő…
Túl komor e szeptemberi idő.

Fazekas Miklós - Szeptember és én

Fazekas Miklós

Szeptember és én

  https://www.youtube.com/watch?v=Sg6Zk6Jj5Nw

Még hívnak a zöldbe az ifjúi álmok,
még elhiszi szívem, hogy van kikelet,
de hunyt szeme van már az alkonyi napnak,
s társa a hűs szél – beléremegek.

Még izzik a szívem a nyár sugarától,
s nem hisz a dalnak, hogy tél szele jő,
de látom a völgyben a vérszínű vándort,
s hullik a fákra az őszi eső.

Biztat a hajnal lángsugarával,
higgy neki vándor, hisz simogat ő,
de jégszíve lészen a nyári szeleknek,
épp születőben a zord temető.

Mondd, ha a tél hava elfedi léptünk,
lángol-e majd az a tűz odabent?
S vágyik-e szívünk az új tavaszunkra,
mint száz ibolyára a hószínű csend?

Szakáli Anna - Én sírok

Szakáli Anna

Én sírok

Hullik a harmat, szitál a földre,
keringve suhanok mindörökre.
Faágtól elváló levél szárnyán,
éjjeli pillangó puha álmán
hajtom fejem nyugalom ölébe,
szirmát hullató rózsa tövébe.

Pihenek megfáradt fűszálakon,
suttogok szélcsendes hajnalokon,
felkap az őszi szél, messze sodor,
szemedben én vagyok az a kis por.
Ha látod a rózsát harmatosan,
én sírok, jajongok a magasban.

Pákozdi Sarolta - Gondolj rám

Pákozdi Sarolta

Gondolj rám

 https://www.youtube.com/watch?v=ZIgety_64PE

Gondolj rám, ha nem megyek!
Haragszom vagy baj lehet
velem, letelt az életem?
lehetséges felelet,
hogy feledtelek.
Gondolj rám, szerettelek,
nem haragszom, baj lehet.
Nem feledtelek,
el sem temettek.
Gondolj rám tavasszal, ha
nyílnak már az orgonák,
illatával üzenek neked,
kérlek, ne feledj!
Gondolj rám, ha jön a nyár!
forrón tűz a napsugár,
mosolyában én is ott leszek,
sugarat küldök neked.
Gondolj rám, ha szürke köddel
homálylik az őszi felleg,
esőcseppel felüdítlek.
Szőlő mustja édesít,
kedvet fényesít.
Gondolj rám, ha hóbundát
terít rád a téli szél.
Karácsony szent ünnepén
csendes éjt kívánok én.
Gondolj rám,
én megköszöntem,
veled együtt felrepültem
a barátság-hegy ormára,
Letekintünk a világra.

Szokolay Zoltán - Senkiföldjén

Szokolay Zoltán

Senkiföldjén

Kányádi Sándornak

mert nincsenek vidékek már ahol  
a földobott kő híven visszahullna
nem létezik az a tájék sehol  
ahol e mondat nem záródik kulcsra

megalvadó piros szökőkutak
borospohárrá eltorzult karácsony
s karambol van de nincsenek utak
az arcon rács de nincsen rés a rácson

van még embernek égi páholya
vannak hajfürtök büszkén ondoláltak
jut még a szájra csóknyi áfonya
de hét naponként nincsen már vasárnap

vannak vidékek tudjuk nincsenek
aláaknázott senkiföldjén járunk
lődöznek ránk a gyarló istenek
verejtékárban úszik hajlott hátunk

Tóth Edit Magdolna - Őszbeölelt nyár - nyárba ölelt ősz

Tóth Edit Magdolna

Őszbeölelt nyár - nyárba ölelt ősz 

Bolyongva, a nyurga fák sűrű erdejében,
Őszi szél oson, árnyaknak édes-bús rejtekén
A nyárnak, suttogó szellővel lágyan megpörgetve,
Derekára ölti a fáradt ősz, vihar szabdalta kezét
Kettősük, búcsútáncot lejtő bordalos keringőjében
Buján szőke, zöldruhás falevelek, rőtszínt öltenek
Erezetükre bágyadt sugarak festve a múló Időt
S bánat-sóhajjal, az avarszőnyeg pergő rojtját
Felkavarja, a nyár még utolsót tomboló heve…

Szétáradó fénysugarával, karjai végső ölelésében,
Verítékgyöngyös testére vonja, a rózsaillatú őszt.

Csak a hulló vadgesztenyék ritmikus koppanása sír a csendben.

Pataki Glica - Drága fecském merre szállsz?

Pataki Glica

Drága fecském merre szállsz ?

https://www.youtube.com/watch?v=uTChDytio0w

Szép színes ősz volt, mint ahogy a Nagy Könyvben meg vagyon írva. Megadta a módját az érkezésének. Lángoló, egyre későbbi hajnalok köszöntöttek reggelente a Sárhegy mögül. A gesztenyefák vörös foltos leveleket sodorgattak, és az utcai lámpák esti fényében csendesen alá hulltak, egymást takargatva, és ott bújtak meg a gesztenye gyerekek. A költöző madarak az augusztusi menetrendhez igazodtak, majd sorban követték egymást. A hegyi réteken pompázott az encián az illat mirigyekkel, magához csalogatja a bogarakat, és a lepkéket. A madarak hangjától, csendesedik a vegyes telepítésű erdő, esténként föl zúg a fenyves erdő. Szeptemberben az őszi kikerics jelent meg lila lepel szoknyácskában, és a gímszarvasok megkezdték az idei bőgést. A feketerigónak, egyre jobban lehetett hallani a hangját a bokor oltalmából. A parkfáinak leveleit kis manók festegették, apró ecsetjükkel. Ahogy haladtak a munkálatokkal, egyre jobban láthatók lettek a zöld ruháikban. Vidám, kedves népség a zöld Manók serege. Néha összeszólalkoznak a szürke verebekkel, mert másként gondolják a dolgot. A verebek ideje határtalan, ám a szorgos Manókra rengeteg levélke vár. Sürget az idő, sürget a teendők!

https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/117592

…

Szomorúfűz - Az idő ezüstszálat fon ...

Szomorúfűz

Az idő ezüstszálat fon ...

 https://www.youtube.com/watch?v=l4fERf-Pr04

Szemében titkok bujkálnak,

hangja dallamos muzsika,

szívében szerelem lángja,

lelkében emlékek álma

Ölelő vágy fonódó karjaiba,

az idő ezüstszálat fon hajába

Szívében hordozza az emlékeket,

őrzőn őrködve bús álmai felett

árnyak és fények kísérik útját,

könnyek mossák fájó bánatát