Végh Sándor
Emlékezet!
Az őszélmény párája, utat mutat a
homályba vesző
lehullásnak, és a felvállalt lebbenő együttelmélet,
a kiélezett életérzés minden társkérdést elvisz !
lehullásnak, és a felvállalt lebbenő együttelmélet,
a kiélezett életérzés minden társkérdést elvisz !
Ám életed befolyásai ordítanak, az
elmúlás
gyönyörű csókjai talán vigasztalnak, kudarca
oroszlánt, vagy hangyát épít, dolga mihaszna,
gyönyörű csókjai talán vigasztalnak, kudarca
oroszlánt, vagy hangyát épít, dolga mihaszna,
de az emlékezet elvisz messzire, csak
a gyertya ég!
Mert gondolod, még nem vagy vétkes, emberként
söpröd az avart, viszel virágot, gyűjtőd a zavart!
Mert gondolod, még nem vagy vétkes, emberként
söpröd az avart, viszel virágot, gyűjtőd a zavart!
Odakiált Téged a sírkövére akaratlan,
Neked kell
simítani arcod, ha őt szeretni akarod, a hideg, a
szükség, éppen emlékeztet, ráhajolt egy ember, csak
egy pillanat! Valós szeretetet alkot!
simítani arcod, ha őt szeretni akarod, a hideg, a
szükség, éppen emlékeztet, ráhajolt egy ember, csak
egy pillanat! Valós szeretetet alkot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése