Balázs Danó Tímea - Egy-Másra ébredéseink

Balázs Danó Tímea

Egy-Másra ébredéseink

Bár álmomban néha sírok még,
reggel nem tudom már mi történt,
csak ha meglátom szeme színét
kék őszök kérges fatörzsein
vagy egy napbarnított gesztenyén.
Nappal kibontom a Fény színét;
szórja ébrenlétünk ízét szét,
mit nem tékozolhat el az éj…

Bár álmodban néha hívod még,
reggel nem emlékszel, hogy történt,
csak ha meglátod szeme színét
fénylő eged halvány-kékjén,
vagy egy nefelejcs harmat-ölén.
Fényig küldenéd rózsák tüzét,
melyek titkok vágyát őrzik még;
el ne tékozolhassa az éj…

Bár néha álmokban élünk még,
egy nap nem tudjuk, majd hogy történt,
hogy még bús évek árnya kísért
sziklák hajszáltöredékein
vagy elszáradt vágyak hantjain.
Nappal együtt értjük már a Fényt;
azért tárta fölénk szárnyait,
hogy ne tékozoljuk el több éjt!