Madarász Gyula - Emlékképek

Madarász Gyula

Emlékképek

Erdők, rétek szaga ömlik
árok partjainál pipacs int
fasorok hívnak a ligetben
felszakad és torkomig árad a múlt
tűnődve mulat az idő.
Ifjúságom itt volt, csak a fák haltak
meg a kertben, mennyi vidámság, gond
színhelye, gyermekkor szaga csap meg,
egy vagyok csak az árnyak közt.
Foszlik a köd, fátylak mélyén gyullad a fény,
rám mosolyog a vidék.
Kezem fogják újra, fák kísérnek útra,
fenn a hegyen kertekben lakom.
Szél jár, rigó szól, felhő száll habosan.
Nincsen eső, harmat nélkül támad a hajnal.
Néma magányomban látom a gyülekező madarakat.
Ősz van, vijjog a szél a kavargó lomb között.
Leérett a gyümölcs, kiforrt a bor,
így múlt el egy ifjúság.