Válóczy Szilvia - Komor szeptember

Válóczy Szilvia

Komor szeptember

Még mindig szemerkél, esik,
kint az élénkülő fák felett
sötétkék és szürke keveredik,
s messze, a látóhatár peremén
dörgedelmes égbe száll
egy halkuló remény.
Szél lengette ágak között
érett falevelek hullnak,
a tó melletti nádasok
mind összeborulnak.
A meggyfa, s a szőlőbokor
barnán hajbókol az ősznek,
a fecskék egy kicsit még itt időznek.
Kint szemerkél, esik…
A vénasszonyok nyara késik,
vagy talán el sem jő…
Túl komor e szeptemberi idő.