.kaktusz
Mindig bizonyítani
akarunk
Tudod, arra
gondoltam,
az ember a másik
embernek
mindig bizonyítani
akar,
hol a foltnélküli
becsületét,
hol a mély gyászát,
hol az önzetlen
jóságát,
pedig akinek
bizonyítaná,
meg úgyse érthetné,
mert mind saját magán
keresztül lát,
a szeme előtt mindig
önmaga lebeg,
és az egy olyan
szűrő,
azon keresztül nézve
minden bánat,
mint az ő bánata,
minden becsület,
mint az ő becsülete,
minden jóság,
mint a sajátja,
olyan a másik a
számára,
vagy inkább még
kevesebb,
de soha sem több,
mint amilyen ő maga,
felesleges a sok
bizonyíték,
hazugnak a szemében
minden bizonyíték
ellenére,
csak hazug marad a
világ,
a jó szándékú azt
gondolja,
mindenki jót akar,
még akkor is,
ha szemével egészen
mást lát,
az ember folyton
bizonyítani akar,
de nincs, aki őt
megláthatná,
ha a lelkét
közszemlére teszi,
ami talán,
mint egy hófehér
lepel,
akkor se hisz neki
más,
mint aki azt
gondolja,
a lelkek mind
hófehérek,
meg akarja mutatni
önmagát,
legalábbis az önmaga
jobbik felét,
de nem lehet,
a szép is csak ahhoz
képest szép,
szemre a kagylók
hasonlók,
van közöttük
csillogóbb,
és kevésbé szép,
de hogy melyik a
különb,
melyik az értékesebb,
azt magát mutogatva
egyik se tudja
bizonyítani,
valószínű, tudni se
tudja,
eldönteni
csak a gyöngyhalász
képes.
2009.május 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése