Szokolay Zoltán - Senkiföldjén

Szokolay Zoltán

Senkiföldjén

Kányádi Sándornak

mert nincsenek vidékek már ahol  
a földobott kő híven visszahullna
nem létezik az a tájék sehol  
ahol e mondat nem záródik kulcsra

megalvadó piros szökőkutak
borospohárrá eltorzult karácsony
s karambol van de nincsenek utak
az arcon rács de nincsen rés a rácson

van még embernek égi páholya
vannak hajfürtök büszkén ondoláltak
jut még a szájra csóknyi áfonya
de hét naponként nincsen már vasárnap

vannak vidékek tudjuk nincsenek
aláaknázott senkiföldjén járunk
lődöznek ránk a gyarló istenek
verejtékárban úszik hajlott hátunk